Az iskola nemigen érdekelt. Annál inkább a gombfoci. Gyakoroltam is minden áldott nap. Tulajdonképpen mindig gombfociztam, s amikor mégsem, akkor pedig igyekeztem a suli udvarára focizni az osztálytársakkal.
Az akkoriban menő csapatokat vetettem meg a szüleimmel (vagy vettem meg magam egy idő után): Internationale (G. Sarti - Burgnich, Guameri, Picchi, Facchetti - Bedin, Suárez, Corso - Jair, Mazzola, Peiro – ez a 65-ben BEK-döntőt nyert csapat – éppen a másik kedvencem, a Benfica ellen: Costa Pereira (65. Germano) - Cavém, Germano, Raúl, Cruz - Neto, Coluña - José Augusto, J. Torres, Eusébio, Simoes). Ide tartozott a Manchester, a brazil válogatott, a Fradi stb. Ha egyedül voltam, akkor is gomboztam, meccseket játszottam, és ezeket hangosan közvetítettem, mégpedig Szepesi György hangján (aki akkoriban a rádió első számú focikommentátora volt). A meccsekről egy füzetben jegyzőkönyvet vezettem, és ezt nagy becsben tartottam.
Természetesen gyakran játszottam az osztálytársaimmal otthon vagy idegenben. Leggyakrabban a Nagy Karcsi jött föl hozzánk gombozni, de én is elmentem játszani a Schefferhez, Sík Péterékhez, talán az Erdőhalmihoz is.
A Karesz balkezes volt, és többnyire izgalmas meccseket játszottunk, de közben rengeteget nevettünk mókás megjegyzésein. (Vele később is jó barátságban voltam, amikor végre engem is felvettek a Külkereskedelmi Főiskolára, ahol együtt írtuk az Ifimpex c. iskolaújságot, éjszakába nyúlóan beszélgettünk dolgainkról, sőt együtt sportoltunk is, ő röpizett, én kosaraztam; együtt vettünk részt több Külker Olimpián.)
Említett társaimra mind fölnéztem, mert lényegesen jobban tanultak nálam, nem volt miért izgulniuk az órákon – szemben velem, erősen közepes teljesítményű diákkal. Közülük is kiemelkedett Scheffer Péter, aki nemcsak az eminensek közé tartozott, hanem gombozásban és egyéb sportokban is szinte verhetetlennek számított. (Roppant megtiszteltetésnek éreztem, amikor egyszer a Vérmezőn csak azzal a feltétellel volt hajlandó focizni, ha én is az ő csapatában játszhatok. – Később, középiskolás korunkban együtt kosaraztunk a BSE-ben, és ott is kisvártatva bekerült a kezdő ötösbe, míg én csak csere voltam.)
A gombozás szent dolog. Neki köszönhetem, hogy megismerkedtem feleségemmel, de ez már sokkal későbbi történet.
