2008. március 2., vasárnap

Fejelőbajnokság Keszthelyen

Fejelés

Van két kapu, valamivel jelzett két kapu (pl. mackófelsővel meg egy kővel), van egy viszonylag könnyű labda és két játékos. Máris kezdődhet a fejelés.

Óriási partikat játszottunk – valószínűleg csabás osztálytársaimmal is (bár erről Laci unokatestvérem jut eszembe meg a Tápióbicskén folytatott fejelőcsaták). Jónak számítottam ebben a diszciplínában, és amikor valószínűleg hetedik után a Balaton partján megrendezték a csabás tábor fejelőbajnokságát, akkor azt hittem, hogy a döntőbe jutok, és ott a favorit Szűcs Istvánnal játszhatok a győzelemért. (Ha jól emlékszem, Lux Alfréd és Strisch osztályfőnökünk is fejelt, de nem biztos, nem valószínű, hogy beszálltak volna a bajnokságba.)

Nagyon készültem az egyik meccsre: felvettem a melegítőmet, hogy vetődjek, ha szükséges – borzasztóan akartam a győzelmet. Emiatt görcsössé válhattam, és kikaptam, pedig az ellenfél gyengébbnek tűnt, nem is készült rá különösebben, egy szál fecskében játszott. A srác neve már rég elszállt az emlékezetemből, azt viszont még ma is pontosan tudom, hogy „balos” volt, tehát a labdát jobb kézzel dobta fel, és jobb oldalról fejelt – ez engem teljesen összezavart, elbizonytalanított; egyszerűen nem tudtam, hogy hova fog jönni a labda – vesztettem.
Annyira el voltam keseredve, hogy a meccs után valahová elvonultam bőgni! Pedig ez velem igen ritkán fordult elő. Egyszercsak felbukkant a srác, és vigasztalni próbált. Utólag is (így negyven év után) köszönöm!

Nincsenek megjegyzések: